Ella Wheeler Wilcox: Acquantance (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Február 10 2015 11:52:35

---

Gy.
Naponta járjuk utcái sorát;
mi, kit szíve, mint bölcső, ringatott,
s tudunk mindent, mi róla tudható.
De az, ki röpke napnál nem tovább,
csak átutazva hagyja itt nyomát,

---

Teljes hír

---

Ella Wheeler Wilcox: Acquantance

Not we who daily walk the City's street;
Not those who have been cradled in its heart,
Best understand its architectural art,
Or realise its grandeur. Oft we meet
Some stranger who has stayed his passing feet
And lingered with us for a single hour,
And learned more of cathedral, and of tower,
Than we, who deem our knowledge quite complete.


Not always those we hold most loved and dear,
Not always those who dwell with us, know best
Our greater selves. Because they stand so near
They cannot see the lofty mountain crest,
The gleaming sun-kissed height, which fair and dear
Stands forth-revealed unto the some-time guest.

Ella Wheeler Wilcox: Image

Naponta járjuk utcái sorát;
mi, kit szíve, mint bölcső, ringatott,
s tudunk mindent, mi róla tudható.
De az, ki röpke napnál nem tovább,
csak átutazva hagyja itt nyomát,
csodálja tornyát, építészetét,
óriást lát, s érti művészetét,
ha néz, nem takarja szemét homály.

Nem lát, ki együtt él veled, sem ő,
akit talán a legjobban szeretsz.
Lentről nem látható a hegytető,
a csúcs, akár eget verő lehet,
de látja jól a távolról jövő,
nagyságot az könnyebben felfedez.