Ella Wheeler Wilcox: A Song Of Life
In the rapture of life and of living,
I lift up my head and rejoice,
And I thank the great Giver for giving
The soul of my gladness a voice.
In the glow of the glorious weather,
In the sweet-scented, sensuous air,
My burdens seem light as a feather –
They are nothing to bear.
In the strength and the glory of power,
In the pride and the pleasure of wealth
(For who dares dispute me my dower
Of talents and youth-time and health?) ,
I can laugh at the world and its sages –
I am greater than seers who are sad,
For he is most wise in all ages
Who knows how to be glad.
I lift up my eyes to Apollo,
The god of the beautiful days,
And my spirit soars off like a swallow,
And is lost in the light of its rays.
Are tou troubled and sad? I beseech you
Come out of the shadows of strife –
Come out in the sun while I teach you
The secret of life.
Come out of the world – come above it –
Up over its crosses and graves,
Though the green earth is fair and I love it,
We must love it as masters, not slaves.
Come up where the dust never rises –
But only the perfume of flowers –
And your life shall be glad with surprises
Of beautiful hours.
Come up where the rare golden wine is
Apollo distills in my sight,
And your life shall be happy as mine is,
And as full of delight.
Ella Wheeler Wilcox: Az élet dala
Csodát látok a létben, s hogy élek,
fejem felemelve vidám
köszönettel adózom a Lénynek,
ki szent örömét ontja rám.
Csodaszép az idő, ragyog minden,
buja, méz-illatú a lég,
minden terhemről azt kell, hogy higgyem –
pihetoll, semmiség.
Az erély, s az erő örömét ma,
oly bővibe’ élvezem én,
(ki vitatja jogom igazát, ha
elme, s ifjú vér heve véd?)
Le nem győz e világ, s egy tudós se,
nevetem a látnoki bút,
mert minden kornak legnagyobb bölcse
az, aki élni tud.
Apollóra tekintek, hogy lássam
a szép napok fény-istenét,
ha elérhetem gyors fecskeszárnnyal,
lelkem kéjjel fényibe vész.
Szomorú vagy, bú emészti élted?
Gyere hát a napra velem-
Gyere hát, s miképp kellene élned,
megtanítom neked.
Gyere hát, emelkedj fel magasra-
a fejfák, s a sírok fölé,-
gazdaként nézz, ne úgy, mint egy szolga,
e szép üde-zöld föld felé.
Gyere vélem, itt por el nem érhet-
itt virágok illata száll,-
a kéj percei véget se érnek,-
itt rád száz csoda vár.
Gyere vélem, itt ritka arany-bor
forr Apolló üstjeiben,
itt örömökben néked is épp oly
osztályrészed leszen.