Verdes csak. Röpte fullad,
szárnyain ólompillangók.
Szemében a kétség gyűrte szó.
Angyal! Te még a földön új vagy,
miért jöttél ebbe az átokverte völgybe,
hol az Egyetlen is csúfos véget ért?
Kínok kínján feszült a keresztre
megváltásnak isten-emberért...
Cserzett bőrödön most haldoklik a nap,
csatakosak csapzott szárnyaid
szemedben a rémület új erőre kap
Ajj, te angyal összetörték legszebb álmaid!
Verdess csak! Hátha felkap szállni majd a szél!
Az ember, és az angyal is, mindig Istent remél...