Robert Burns: Aye Fond Kiss (műfordítás) Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Március 26 2015 18:46:07M
Egy csók még, és más már nem kell;
egy utolsó, aztán menj el!
Teljes hír
Robert Burns: Aye Fond Kiss
Aye fond kiss, and then we sever;
Aye farewell, and then forever!
Deep in heart-wrung tears I'll pledge thee,
Warring sighs and groans I'll wage thee.
Who shall say that Fortune grieves him,
While the star of hope she leaves him?
Me, nae cheerfu' twinkle lights me;
Dark despair around benights me.
I'll ne'er blame my partial fancy,
Nothing could resist my Nancy;
But to see her was to love her;
Love but her, and love forever.
Had we never lov'd say kindly,
Had we never lov'd say blindly,
Never met--or never parted--
We had ne'er been broken-hearted.
Fare thee well, thou first and fairest!
Fare thee well, thou best and dearest!
Thine be like a joy and treasure,
Peace. enjoyment, love, and pleasure!
A fond kiss, and then we sever;
A farewell, alas, forever!
Deep in heart-wrung tears I'll pledge thee,
Warring sighs and groans I'll wage thee!
*
(Mindig/egy forró csók, aztán elválunk:/mindig/egy búcsú, aztán örökre!/elfacsarodott szívem könnyeit nyelem érted,/küzdelmes sóhajokat és nyögéseket fogok érted kezdeni./Ki mondja, hogy a szerencse elhagyta,/mikor a remény csillagát ő bízza rá?/Engem élénk csillogás nem világít meg,/sötét kétségbeesés borult körém./Sosem hibáztatom elfogult képzeletemet,/Nancymnak semmi sem tud ellenállni:/Aki látja - szereti./Hát szeretem őt, és örökké szeretni fogom./ha sosem mondunk kedveset/Ha sosem szeretünk vakon,/sosem találkozunk, - vagy sosem válunk el --/Akkor sosem tört volna össze a szívünk./Élj jól, te első és legszebb!/Élj jól, te legjobb és legkedvesebb!/Legyen veled (neked) mint öröm és kincs/a béke, élvezet, szeretet, vidámság!/Mindig/egy forró csók, aztán elválunk:/Egy búcsú, sajnos, örökre szól!/elfacsarodott szívem könnyeit nyelem érted,küzdelmes sóhajokat és nyögéseket fogok érted kezdeni.-Haasz Irén nyerse alapján)
Robert Burns: Egy csók még
Egy csók még, és más már nem kell;
egy utolsó, aztán menj el!
Fájó imát mondok érted,
szívemben siratlak téged.
Ki mondja meg Fortunának,
hogy miatta van a bánat?
Csillagában volt reményem;
elbújt, s élek vak sötétben.
Nancym oly szép, mint az álom;
csodáltam, s ezt ma sem bánom,
megláttam, és rabja lettem,
rab vagyok, rab, mert csak ő kell.
Nincs szerelem, ha nem égünk,
nincs szerelem, ha csak félünk,
nincs csalódás, - nincs, mi fájjon –
de elkerül egy csodás álom.
Menj, királynőm, menj, te legszebb!
Menj, te legjobb, legkedvesebb!
Ég adja, hogy élj vidáman,
szerelemben, s boldogságban!
Egy csók még, és más már nem kell;
egy utolsó, ezzel menj el!
Fájó imát mondok érted,
szívemben siratlak téged.