Amikor már nem figyel Rád,
engedd el a kezét
amikor már nem siet, vár,
mással hallgat zenét...
Fájni fog, mert Te még érzed,
ereidben lüktet,
szereted és nagyon félted,
de ő már nem üzent...
Nem érted, hogy miért teszi,
sok voltál már neki,
más ember ezt észreveszi,
aki nem tud így szeretni,
ahogyan csak Te tudsz kedves
szenvedéllyel, s lázzal,
könnyeidtől szemed nedves,
szívedben a vággyal...
Ne keresd Őt, hogyha elment,
akkor sem ha vérzel,
vége van, el is feled,
csöndesen csak nézel...
Addig amíg fontos voltál
elvarázsolt téged,
de ha egyszer rosszat szóltál,
nem kell tovább féltsed!
Nyugodj bele, hisz' ő ilyen,
ördöggel cimborál,
nem érdekli veled mi lesz,
játékszere voltál...
Játszadozott érzelmeddel,
élvezte a bájad,
szerette ha kényeztetted,
megsúgtad a vágyad...
Öntelt mosoly volt a válasz
azt hitted, hogy szeret,
ajkad zárd, s csukd be szádat
látod, rajtad nevet...
Búcsút int és tovaröppen,
áldozatra várva,
szíved mélyén bánat szökken
lelked kulcsra zárva...
Keresd meg a kulcsot gyorsan,
feledd el a múltat,
ne érdekeljen ő hogy van,
jól, hisz' Te ezt tudtad!
Tanulság, hogy ne higgy soha
rajongó szavaknak,
életedet ne bízd oda,
ördögök nem alszanak!