Ács Jolánba Szabó Jani szerelmes
a felmenők nem nézik ezt jó szemmel-
Ne bánd Jolim, mindig fogsz Te szeretni,
meglátod majd, mit kell érte megtenni!
Egy szép napnak vasárnapnak reggelén
találkoztak kis falujuk főterén.
Zöld az erdő, tarka a rét virága
Jolán hajolt egy szerény ibolyára.
Illatoztak erdők-mezők virági;
állj meg Jancsi mit akarsz most csinálni?
Elővette lajbijából fegyverét,
megcélozta szerelmese szép fejét...
Kettőt lőtt a kedvesének szívébe
ráborúlt, a halott leány testére
Átölelte, patakban hullt a könnye
rablánc húzza majd a lábát örökre...
A faluban sírnak már a harangok
Ács Jolánka temetésin harangoz.
Szerelmese kíséri a koporsót
gyász-itallal üríti ki a korsót.
Átkozott légy Jancsi fiam mit tettél
mert egyetlen leányunkra rálőttél!
Mázsás vasban töltsd az egész életed
hasadjon meg fájdalmában a szíved...
Apjuk-anyjuk rínak a két gyermeknek
mindezekről ők is nagyban tehetnek.
Szerető szív, ha egymásnak teremtett,
Isten áldja akarattal, meglegyen!