Messze vitt az utam
Messze vitt az utam nemrég,
S láttam sok-sok szépet,
- szemem el-elcsodálkozott -,
Várost és vidéket.
Messze, havas hegycsúcsokon
Elámultam rendben,
Rengeteg szép virágot is
Láthattam sok kertben.
Magas, dombos partoldalon
Szőlőskertek „függtek”,
Teraszosan legtöbb helyen
Művelik többjüket.
Kavicsos és sziklás talaj
Amerre elláttam,
Még a zöld vetés között is
Kavicsot találtam.
Mégis szép volt arrafelé
A táj és a parkok,
Kár, hogy ez a kirándulás
Nem sokáig tartott!
Esős, hideg szélben járva
Sok helyen megálltunk,
Gyönyörű szép kastélyt, várat
Közben megcsodáltunk!
Ritkán látott leányomnak
És kedves párjának
Új lakhelyét megismertük,
Fogadják hálánkat!
Hazaérve köszöntöttek
Nyíló meggyfaágak,
Kertemben a virágaim
Napfényben nem fáztak.
Örültem, hogy itthon vagyok,
S a megszokott élet
Emlékezve tovább folyik,
Köszönök sok szépet!
Másutt is jó, de jobb itthon
Dologgal és gonddal,
Tele van a szívem, lelkem
Sok szép gondolattal.
Torma Zsuzsanna
2015. április 18.