ragyog, ahogy a kertben áll,
mint aki szerelemre vár,
s míg fölöltözteti a vágy
a virágok menyasszonyát,
finoman beletúr a szél,
és fehérebb lesz a fehér,
egy lágyan lélegző remény,
amire rátapad a fény,
az öröm minden rést betölt,
az ég ünnepi kéket ölt,
s egy lágy sóhajjal megfakad
a szirmok ölében a mag.