Hosszú volt az az út,
rám találtál végre,
kísért a fájó múlt
emlékszem egy képre
Könnyes volt a szemed
zokogott a lelked
lehajtottad fejed
nekem mennem kellett.
Elhibázott élet,
fájdalmam az enyém
és most hidd el, félek
mert az élet kemény.
Egyedül az úton
magamra maradtam
tétováznál, tudom
kérném, hogy maradj csak
Nem kérhetem, tudod,
csalódtam ezerszer
eszedbe sem jutott
szívem Te törted el.