Vakon születtem beléd, te csúf világ,
imába foglalt nevet a néma szó.
Sebaj, ha lelked szeretni vinne már,
inkább te lennél örökre bújtatóm...
Elül a jajszó, halódva mindahány.
Sorsnak uszályán lebegve ring hajóm,
utam ha járom, nyugalmam szűnni vágy,
kalandra várva tebenned lenne jó.
Ha majd világom keresve meglelem,
ki láthat engem, ki bánja sorsomat...
Felhő sereggel borítva kék egem,
talál-e társat magának végzetem...
Reménytelenség gyötörve fojtogat,
Sirám a gondom, csapong a képzelet...