Változás, végtelenség
Írta: thea Dátum: Február 25 2008 04:56:01
T
Most mint víztõl gömbölyûre
Csiszolt kavics,
Puha, selymes és hamis
Teljes hír
Idegen anyagok tömege
Súlyosítja testem.
Mint folyók zavaros hordaléka,
Kavarog beleimben lelkem.
Új dolog születik most,
A pillanat vénája lüktet,
S érzem, ahogy fejemben a döntés súlya
Az összes újabb percért
Többszörösen büntet.
Minden olyan groteszkül fáj:
A sebbõl híg vér tör át,
Hogy megnyitom könyököm hajlatán,
Amit az érzés annyira szán;
S hogy régi szemem új képével is
A fényt várom,
Magamban magamat mégsem találom.
Sötét éjjelen, a fülledt, terhes szélben,
Ha vihar hírét hozza otromba lepke,
Elmém tán lemossa a sarat,
Mi az idõ tengerében
Mind rám ragadt.
Nem változtatott meg semmi,
Hajlíthatatlan voltam;
Ellenálltam, mert magamat
S vele a világot igaznak tudtam.
Most mint víztõl gömbölyûre
Csiszolt kavics,
Puha, selymes és hamis,
Állok itt az idõ súlya alatt;
Beleroppanni nem fogok,
De roskadt, tiszta lelkemmel,
Örökre ellened harcolok.
Azt hiszem, szerelmes vagyok.