A föld ölén kibomlott a repcés,
arannyyá érve sárgul a vetés.
Lágyan ringatja az esti fuvallat,
e csodás látvány lassan elaltat.
Szellő selyme cirógatja arcom,
ásító árnyékok kúsznak a falon.
A Nap az alkony elől menekül,
álmatag fáradság arcomra ül.
A késő órák fázva köszönnek,
a határ színei éjjel elszöknek.
Az akác édes illatot lehel,
csillagok karja az égbe emel.