Michelangelo Buonarroti: 152. madrigál (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Június 10 2015 12:36:35

---

V

Zord alpesi kőben, mélyen, egy test a
héj alatt rejtőzve ezer éve
vár az éltető fényre,

---

Teljes hír

---

Michelangelo Buonarroti: 152. madrigál

Sì come per levar, donna, si pone
in pietra alpestra e dura
una viva figura,
che là più cresce u’ più la pietra scema;
tal alcun’opre buone,
per l’alma che pur trema,
cela il superchio della propria carne
co’ l’inculta sua cruda e dura scorza.
Tu pur dalle mie streme
parti puo’ sol levarne,
ch’in me non è di me voler né forza.


(Úgy, mintha kivevésért (lenne), -hölgyem- higgadtan/kemény alpesi kőben/egy élő alak,/
aki egyre jobban növekszik, a kő kisebbedik;/Ilyen néhány egyes jó mű,/ami fegyvertől mégis reszket,/rejt tulajdonképpen a test fölöslege/ otromba, durva és nem kopik el a héj./Te mégis engem bírsz formázni/egyedül részesedhetsz kivevés,/bennem nincs akarat sem erő)

Michelangelo Buonarroti: 152. madrigál

Zord alpesi kőben, mélyen, egy test a
héj alatt rejtőzve ezer éve
vár az éltető fényre,
és csak nő, nő a lelke, amíg a kő apad egyre;
mégis fél, mikor faragja,
vájja a véső, s teste,
az otromba, csak bújna a kegyetlen és durva
kérge mögé, hiába várja őt az élet.
Hölgyem, csak te vagy, ki tudja
hogy engem rejt e kő burka,
s a kemény héjból kibontani képes.