Dorothy Parker: Braggart
The days will rally, wreathing
Their crazy tarantelle;
And you must go on breathing,
But I'll be safe in hell.
Like January weather,
The years will bite and smart,
And pull your bones together
To wrap your chattering heart.
The pretty stuff you're made of
Will crack and crease and dry.
The thing you are afraid of
Will look from every eye.
You will go faltering after
The bright, imperious line,
And split your throat on laughter,
And burn your eyes with brine.
You will be frail and musty
With peering, furtive head,
Whilst I am young and lusty
Among the roaring dead.
(Hetvenkedő
A napok versenyek lesznek,gomolyog/őrült tarantellájuk ;/És neked tovább kell lélegezni,/De én biztonságban leszek a pokolban.//
Mint januári időjárás,/Az évek harapósak és okosak lesznek,/És húzzák a csontokat egymáshoz/betakarni a fecsegő szívet/.
A szép dolgok, melyekből készültél/repedtek,gyűrődöttek és szárazak lesznek./A dolgok, melyektől félsz/minden szemből látszódnak majd.//
tétován fogsz menni a/világos, parancsoló vonal után,/És torkodon akad a nevetés,/És égeti szemeidet sóval.//
törékeny és dohos leszel/kémlelő, titkos fejjel,/Míg én fiatal, és duzzadó/tomboló halottak között.-Haasz Irén nyerse)
Dorothy Parker: Dölyfös
Míg őrült tarantellát
jár véled minden év;
a pokol engem ellát,
te lihegsz mindenért.
Itt nincs, de ott van tél is,
harapós és hideg,
s csak rozzant csontok védik
vergődő szívedet.
Mi szép volt rajtad, száraz
lesz, fonnyadt és öreg.
Mitől úgy féltél, lám az
megtörténik veled.
Dülöngve mész tovább, az
élet nógatva hív,
s a nevetés is fáraszt,
s mar könnyed sója is.
Dohszagún, és hitetlen
szemmel nézel majd rám,
ki holtak közt is ember
maradt, és ifjú lány.