Александр Пушкин: СОЛОВЕЙ И РОЗА (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Július 28 2015 20:49:43
Sz
Tavasszal, még éj ködében hallgat a kert,
csalogány dala szól csak egy rózsa felett.
Nem éled, szundikál tovább a drága rózsa,
szerelmes himnusz dallamára ringatózva.
Teljes hír
Александр Пушкин: СОЛОВЕЙ И РОЗА
В безмолвии садов, весной, во мгле ночей,
Поет над розою восточный соловей.
Но роза милая не чувствует, не внемлет,
И под влюбленный гимн колеблется и дремлет.
Не так ли ты поешь для хладной красоты?
Опомнись, о поэт, к чему стремишься ты?
Она не слушает, не чувствует поэта;
Глядишь, она цветет; взываешь - нет ответа.
(Csalogány és rózsa
A kertek csendjében, tavasszal, az éjszakai ködben,/Énekel egy rózsa felett egy keleti csalogány,/De a rózsa kedves nem érzi, nem figyel,/És a szerelmes himnusz alatt lengedezik és szunyókál/.Nem így van, hogy te énekelsz egy nyugodt szépségnek?/Gondold meg, ó költő, mire törekszel?/Ő nem hallja, nem érzi a költőt,/Nézed, ő virágzik; szólítod - nincs válasza.)
Alexandr Puskin: Csalogány és rózsa
Tavasszal, még éj ködében hallgat a kert,
csalogány dala szól csak egy rózsa felett.
Nem éled, szundikál tovább a drága rózsa,
szerelmes himnusz dallamára ringatózva.
Egy hideg szépségnek nem épp így szól dalod?
Gondolkozz, ó, költő, biztos’ ezt akarod?
Nem hall, nem érdekli őt a költő, sem szava;
nézed, virágzik; s bár szólítod – nincs válasza.