Александр Пушкин: ПОЭТ (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Július 31 2015 14:29:58

---

Sz

Amíg Apolló meg nem hívja
áldozatra poétaként,
vállát a hiú világ gondja
nyomja földre, s a csüggedés;

---

Teljes hír

---

Александр Пушкин: ПОЭТ

Пока не требует поэта
К священной жертве Аполлон,
В заботах суетного света
Он малодушно погружен;
Молчит его святая лира;
Душа вкушает хладный сон,
И меж детей ничтожных мира,
Быть может, всех ничтожней он.

Но лишь божественный глагол
До слуха чуткого коснется,
Душа поэта встрепенется,
Как пробудившийся орел.
Тоскует он в забавах мира,
Людской чуждается молвы,
К ногам народного кумира
Не клонит гордой головы;
Бежит он, дикий и суровый,
И звуков и смятенья полн,
На берега пустынных волн,
В широкошумные дубровы...

(Költő
Amíg nem hívatja a költőt/Szent áldozatnak Apollón,/A hiú világ gondjaibaŐ csüggedten elmerül;/Hallgat az ő szent lantja;/A lélek megismeri a hideg álmot(halált?,/És a silány világ gyermekei között,/Lehet, teljesen jelentéktelen ő.//
De csupán az isteni ige/Finom hallásának megérintődéséig,/A költő lelke felriad,/Mint felébred a sas./Búsul ő a világ szórakozásaiban,/Idegenkedik az emberi híreszteléstől,/A népi bálvány lábaihoz/Nem hajlítja meg büszke fejét;/Menekül ő, vad és kemény,/És hangokkal és zavartsággal teli,/Partjáról a hullámzó pusztaságnak,/A szélesenzúgó tölgyesbe...)

Alexandr Puskin: Költő

Amíg Apolló meg nem hívja
áldozatra poétaként,
vállát a hiú világ gondja
nyomja földre, s a csüggedés;
szent lantja még hiába várja;
a lelke fagyba dermed, és
e silány világ meg se látja,
jelentéktelen gyermekét.

Csak addig lesz ez így, amíg
el nem éri isten igéje,
költő-lelke felszáll végre,
s miképp a sas, égbe hasít.
Világ mulatni már nem látja,
taszítja pletyka, s hírverés,
s nem hajtja meg bálványok lába
előtt többé büszke fejét.
Kemény, zajos, vad, s puszta tájról,
mit torz hangok hulláma dúl,
a partra fut, hol messze túl,
zúgó tölgyessel hív a távol…