Fehér kesztyű
Fehér kesztyűt húztak a fák,
és e kesztyű egyre vastagodva
dermedt rá a gyenge hajtásujjra;
súlya a fák karját mélybe húzta,
és ekképp alázta meg a fát
a jég-ölű s kemény-szívű Gaia előtt.
Figyeld az út két oldalát,
s képzeld, ág vagy te is most a fákon!
A jég alatt a léted fuldokol,
és ráfagy ajkadra is a sikoly,
s tested felismer egy csodát;
hogy a Szépség s a Szenvedés egy valahol