A Nap még boldogan ragyog,
ahogy egy őszi táncba fog,
villódzik milliónyi kar,
gyönyörű sugaraival,
fölkapkodják a levelek,
hogy beleszínesedjenek,
s míg időtelen útra tér,
erőset dobbant rá a szél,
nagy kedvét bajok nem szegik,
lágy porcsomóba rejtezik,
új nyughatatlant pöndörül,
kilép a szürkeség mögül,
s mint szerelmetes ismerős,
vetkőzni kezd a tarka ősz,
s én lassú nászukat lesem,
csöndben és illedelmesen.