M
Megkondítom most csendesen
az éj-közép harangját,
útjára én úgy engedem,
a rosszak meg ne hallják.
Jó őseim, halottaim,
hát üljetek le körbe,
kezdjünk az éjfél hangjain
az idők énekébe!
Ti voltatok, most én vagyok
a kör-középen éppen,
csak én hallom a hangotok,
a kórust én vezénylem.
Egy percbe sűritjük, igen,
évezredek dalát itt...
Nincs több időnk, mert hirtelen
a valóság megállít,
hát józanul elengedem
az éj-középi vén dalt,
s ha múlttá válik a jelen,
a kör szélén ülök majd.