Emily Dickinson: There's A Certain Slant Of Light
There's a certain Slant of light,
Winter Afternoons--
That oppresses, like the Heft
Of Cathedral Tunes--
Heavenly Hurt, it gives us--
We can find no scar,
But internal difference,
Where the Meanings, are--
None may teach it--Any--
'Tis the Seal Despair--
An imperial affliction
Sent us of the air--
When it comes, the Landscape listens--
Shadows--hold their breath--
When it goes, 'tis like the Distance
On the look of Death—
(Ott van bizonyos ereszkedése a fénynek,/téli délutánok(on)--/ mi lenyom, hasonlóan/a székesegyház hangjának súlyához//
Mennyei sérülést, azt ad nekünk--/mi nem lelünk heget,/de belső nézeteltérés,/az hatásában, van//
Sehogy se lehet tanítani ezt--valami--/ez a kétségbeesés pecsétje--/egy fenséges csapás/küldve nekünk az égből--//
Amikor jön, a festői táj hallgat--/árnyékok--birtokol az ő lélegzete--/amikor megy, hasonlít a halál (minket) szemmel tartásának távolodásához//)
Emily Dickinson Kicsit máshogy ér a fény
kicsit Máshogy ér a fény,
téli délután--
komoly Súllyal, mintha Dóm
Hangja hullna rám--
Sebet küld, az Ég reánk--
s nyoma nem marad,
de Hatása legbelül,
oly nagy mégis, hat--
lecke Tán ez vagy--Pecsét--
az Irtózaté--
hisz’ az ég nagy kínt hajít
az ember felé--
mikor jő, e Tájba föntről--
ködöt--rálehel--
mikor megy, a Messzeségből
a Halál figyel-