Vers-tündeség: bevillan és elillan,
nem marad soká a karjaimban.
Pillangó, mely a kezemre rászáll,
fuvallatban elhajló virágszál,
puha pihe, ellibben még előttem,
és én csak állok, tétován, erőtlen.
Tűnjön, hagyom napom száz gondja mellett -
vers-villanás volt. Nem-nekem-teremtett.