Nekem a halál jó barátom,
már születésemtől velem van,
amit ő lát, azt én is látom,
a menedékünk dupla katlan.
Nincs bennünk semmi szánom-bánom,
ő fogadta, én megfogadtam,
hogy eggyé növünk bármi áron,
akár a fény, s a hő a Napban.
S ahogy fáradok, ő is fárad,
én öltöztetem, ő ruháztat,
mint pici gyermek a babát,
és úgy örülünk már egymásnak,
hogy egy vágtára bárki átad-
ja a Szentmihály lovát.