Indián nyár
Írta: Goth Laszlo Dátum: Október 03 2015 15:09:10

---

Sz

Mellém ültél a kútnál.
Annyit már megtanultál,
hogy éntőlem ne félj.

---

Teljes hír

---

Mellém ültél a kútnál.
Annyit már megtanultál,
hogy éntőlem ne félj.

Levél járkál a járdán,
de ez még indián nyár.
Kedvesem, mesélj!

Mondjunk igaz meséket,
hogy merre vitt az élet,
de Őróluk... ne még!

...és felmerül sok emlék,
mielőtt elrebegnénk
az unokánk nevét.

Előjön annyi minden,
család, szomszédok, isten,
a régi iskolánk,

a viccesebb tanárok,
a kút, a múlt, barátok,
kik itt vártak reánk.

Elmondod, hogy mi bántott:
a szíved kínzó átok,
a kódorgó gyerek,

de már nyugodt szavakkal,
mert csendre int egy angyal,
s most hallgatunk. Veled.

Közben kimúlt a nappal,
a zaj letűnt a nappal,
mi meg még itt vagyunk.

Az óra tízre kongat,
van még ezernyi mondat
- holnapra is hagyunk.

Míg üldögélünk csendben
a csillagos hidegben
a megszentelt padon,

remegve kérdezem meg,
mint félénk, tiszta gyermek:
hozzád húzódhatom?