Emily Dickinson: The morning and the sun (műfoedítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Október 21 2015 16:22:23
V
A nap csak érintette;
a reggelt, boldog lényt,
az azt hitte, itt is marad,
tavaszt hozván, s reményt.
Teljes hír
Emily Dickinson: The morning and the sun
The sun just touched the morning;
The morning, happy thing,
Supposed that he had come to dwell,
And life would be all spring.
She felt herself supremer,—
A raised, ethereal thing;
Henceforth for her what holiday!
Meanwhile, her wheeling king
Trailed slow along the orchards
His haughty, spangled hems,
Leaving a new necessity,—
The want of diadems!
The morning fluttered, staggered,
Felt feebly for her crown,—
Her unanointed forehead
Henceforth her only one.
( A nap alig érintette meg a reggelt;/a reggel, boldog teremtés,/azt gondolta, maradni jött,/és a világba óhajt egészen tavaszt.//
Páratlannak érezte magát,-/egy domborműnek, tündéri teremtésnek;/Ezentúl neki mennyi ünnepnapja (lesz)!/Közben az ő guruló királya//
követte lassan a gyümölcsöskert mentén/gőgös, flitteres szegélyét,/a távozása friss elkerülhetetlen dolog,-/Hiány van a diadémok közt!//
A reggel reszketett, megdöbbent,/gyöngén érezte a koronáját,-/felkenetlen homloka/ezentúl kizárólag ugyanaz (lesz).//
Emily Dickinson: A reggel és a nap
A nap csak érintette;
a reggelt, boldog lényt,
az azt hitte, itt is marad,
tavaszt hozván, s reményt.
Tán kincset látott benne,-
formás, tündéri lényt;
Ezentúl ünnep minden nap!
De lám, a kert ölén
gurul már gőgös-fényes
szegéllyel, a király,
s távozása végleges,-
Lelt koronát is már!
A reggel reszket, ámul,
korona nincs fején,-
homloka már kenetlen lesz
ezentúl, míg csak él.