Egy államférfi halálára
Hobbit volt ő, vagy tünde is talán…
Olyan korok vasalták gerincét,
mikor más hajbókolt vagy hallgatott,
vagy blokáddal harsogta igazát.
Ember-, és sorsváltó idők során
felkent papja volt jámbor tisztességnek,
reverendája a józan becsület.
Szelíden merítkezett valóságba.
Őszbe borult fejében tavaszt hordott,
remények tavaszát hunyorgatta
kék szeme, pajkos – derűs, kedves arca.
Hiszem, ha van menny, égi víztükörben
látja ezentúl mosolyba zárt arcát.
Hitet borított rám, bizonyságot,
ősi kőtáblák szent szavain túl,
hogy érdemek, jóságok és erény
mégis csak elnyerheti jutalmát.
A vértanúk napján eltávozott,
de szívembe májusfákat hozott.