Elmúlt az indián nyár,
Nem simítanak már
a megszokott kezek.
Tudtuk előre, ez lesz,
az élet ád és elvesz,
most mégis szenvedek.
Igaz mesék lezárva.
A járdán már a sárga,
vastag levéltömeg
befedte mind a léptünk,
s bár semmit el nem értünk,
nem lettünk vesztesek.
A vén időkeréken
fordítottunk serényen,
kicsit nehézkesen,
és jól becsapva sorsunk,
egymásnak megmaradtunk
tizennégy évesen.