Pici Luca áll a széken
és kifelé nézeget.
Keresi a szürkeségben
a tenyérnyi kék eget.
Ágaskodik, hogy kilásson.
Kint az utcán emberek.
Egy se képes, hogy megálljon.
Anyja is köztük lehet?
Már régen nem látogatja,
arca is ködfolt csupán.
Luca csak magát okolja:
"Rossz gyerek voltam talán."
"Luca vagyok," - kiabálja,
"kinek kell egy jó gyerek?" -
és a széken álldogálva
mindenkinek integet.