Látod, a távoli nagy tüzek árnyai messzire nyúlnak?
Csillagos éjben tested is engedd fénybe merülni!
Láthatod éned szállni a végzet fellege hátán.
Lüktet a gondolat, elhagyod önmagad, űrt nem is érzel.
Égnek a csillagok, Éj tüze ráragyog, oldja a csendet.
Hallod- e, hogy dobog- üt szived; úgy dobol, érzed a ritmust?
Tengeri sellő csábító, és éneke messzire hallik...
Távol az ég szakad, üstökös elszalad, izzik a fénye.
Sorsod a végzeted, életed élhet-e röpke időben ?
Érzed- e úgy, hogy már soha sem lesz semmi a régi ?
Még ez a vén kor is elporló kő... máll'ezer évig...