Emlékszirmok...
Írta: Szofi55 Dátum: Január 06 2016 10:54:01
Gy.
Távoli hegycsúcsok, hajlongó fenyők,
kavargó széllel érkező gyanta- illatfelhők.
Hargita hólepte bércei, kristálytiszta patakok,
kövek, sziklák közt rohanó, csillogó folyamok.
Teljes hír
Emlékszirmok...
Felhőpaplan hegyek ormán,
hull a könnyem e táj láttán.
Gyökereim ide kötnek,
a székelynép testvér nékem.
Visszatértem oda, hol öleléssel vártak,
szívemnek oly kedves Székelyországba.
Kavargó emlékek, - Istenem de rég volt... -
arcomról a könnycsepp: e szeretett földre hullt.
Szülőfalu a Homoród völgyében,
gyöngyszemkönny, megható emlékek.
Múlt őrzője: szőlőlugas, kicsiny házikó,
szúette pad, már távolról jól látható.
- Istenem, ha mesélni tudna! -
Életre kelne a kert az udvar.
Boldog gyermekkor, szülői szeretet,
botladozó léptek, ölelő dolgos kezek.
Távoli hegycsúcsok, hajlongó fenyők,
kavargó széllel érkező gyanta- illatfelhők.
Hargita hólepte bércei, kristálytiszta patakok,
kövek, sziklák közt rohanó, csillogó folyamok.
Gyökereim ide kötnek, e földből
egy maroknyit magammal vittem.
Szívemben él a vidék szépsége,
szeretetlángot gyújt, őseim menedéke.
Lélekvirággal átszőtt, búcsú szavak,
emlékszirmok, örökké velem maradnak.