J. W. von Goethe: Rastlose Liebe (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Január 08 2016 18:41:38
V
Esőben, jégben,
szemben a széllel,
szakadék széle,
illatos mélye,
Teljes hír
J. W. von Goethe: Rastlose Liebe
Dem Schnee, dem Regen,
Dem Wind entgegen,
Im Dampf der Klüfte,
Durch Nebeldüfte,
Immer zu! Immer zu!
Ohne Rast und Ruh!
Lieber durch Leiden
Möcht ich mich schlagen,
Als so viel Freuden
Des Lebens ertragen.
Alle das Neigen
Von Herzen zu Herzen,
Ach, wie so eigen
Schaffet das Schmerzen!
Wie soll ich fliehen?
Wälderwärts ziehen?
Alles vergebens!
Krone des Lebens,
Glück ohne Ruh,
Liebe, bist du!
( Hóban, esőben/a széllel szemben,/szakadék félelmében,/illatköddel,/mindig! Mindig!/Pihenő nélkül!//
Inkább betegségtől/szeretném magam veretni,/mint annyira sokszor örömét/az életnek elszenvedni./Minden hajlásban/szívtől szívig,/ó, mennyire különösen/dolgoznak a fájdalmak!//
Hogyan kellene menekülnöm?/Erdőőrként(?) járjak?/Minden hiába!/Az élet koronája,/boldogság, pihenés nélkül,/szerelem, te vagy!
J. W. von Goethe : Örök szerelem
Esőben, jégben,
szemben a széllel,
szakadék széle,
illatos mélye,
egyre űz! Egyre űz!
Folyton hajt e tűz!
Kínt ezeregyet
tűrnék cserében,
csak ne szenvedjek
a lét gyönyörében.
Hajlása csendben
egy szívhez egy szívnek,
óh, fáj ez egyben
biz’ mindegyiknek!
Hogy meneküljek?
Barlangban üljek?
Hiába kérdem!
Királyi érdem,
éroszi tűz,
te vagy, mi űz!