Kitisztult az ég kora reggelre.
ragyog a horizonton a Nap szeme.
A hó már beleolvadt a sárba,
meztelen csend ül a színtelen tájra.
A távolban nyújtóznak a hegyek,
hósapkájával a Tátra integet.
Ablakon zörget, rést keres a szél,
ágon hintázik pár ottragadt levél.
Avar kupacban madárka matat,
talál is magot a levelek alatt.
Tenyerembe venném, melengetném,
de hirtelen elrepült, biztosan félt.
A bokrok alján kis-virág ébred,
kikukucskálnak a hóvirág fejek.
Január van, a tél még nem mehet,
de, tavaszról ábrándoz már képzelet.