Paul Bolt: Weichsel
Ein Thema: Weichsel; blutsüßes Erinnern!
Der Strom bei Kulm verwildert in dem Bett.
Ein Mädchen, läuft mein Segel aufs Parkett
Aus Wellen, glänzend, unabsehbar, zinnern.
In Obertertia. Julitage flammen,
Bis du den Leib in helle Wellen scharrst.
Die Otter floh; mein weißes Lachen barst
Zwischen den Weiden, wo die Strudel schwammen.
Russische Flöße in den Abend ragend.
Die fremden Weiber, die am Feuer sitzen,
Bewirten mich: Schnaps und gestohl’ner Speck.
Wir ankern und die Alten bleiben weg.
Die Völlerei. Aus grausamen Antlitzen
Blitzt unser Blick, ins Weiberlachen schlagend.
Paul Boldt: Visztula
Visztula: te; ifjú korom emléke!
Mint tetőzöl a széles mederben.
Szerelmem, hajóm siklik a csendben
hullámos, győztes, titkos messzeségbe.
Nincs iskola már. Július izzó lángban,
hajóm hullámhegyeiden ekéz.
Vidra riad; megöl a nevetés,
mint küzd két ág közt az örvényes árban.
Estefelé orosz tutajhad ér be.
Külföldi nők, vágy tüzeli mindet.
Hívnak; van snapsz, szalonna remek.
Horgonyt le. Itt nagynénik nincsenek.
Falunk. Vadember orcán vad tekintet
ül és éppoly vad e nők nevetése.