Élet az életben
Írta: Gabucc Dátum: Február 07 2016 00:03:00
V
Hát… szervusz, ismét! Régen láttalak.
Hiányzol újra, most is. Hogyan is szólt a ”Yesterday”, a ,,Tegnap”?
Nevetségesen naiv vágyódásom társaságodra évekkel ezelőtt
Ugyanígy, követelőzően dörömböl bensőmben, felélve az erőt
Teljes hír
Hát… szervusz, ismét! Régen láttalak.
Hiányzol újra, most is. Hogyan is szólt a ”Yesterday”, a ,,Tegnap”?
Nevetségesen naiv vágyódásom társaságodra évekkel ezelőtt
Ugyanígy, követelőzően dörömböl bensőmben, felélve az erőt
Melyet közös beszélgetéseinkre tartogattam, Hátha a képtelenség értelmet ölt az időben – s magamban.
Nem bántam meg félénkségemet azóta sem, Férfi-bátorságomat szelíd mederben tartani – jóleső győzelem volt.
De most is hiába gondolkodom órákat halmozva azon, hogy rab lettem
Egykor – gyáva módon elhallgatva helyét káprázatos börtönömnek,
Szabadulásomért harcoltam teljes erőmből – valahányszor ez az erő birtokomban volt.
Mégis néma maradtam, mikor szólnom kellett volna,
Hozzád beszélni - mondatot-mondatra halmozva az ész,
az értelem higgadt talajáról nem mertem, pedig hasznos
tanácsok és bölcsességek sűrűjében jó lett volna gázolni, miközben
még így is ránk tekintett a Toronyból egy őrszem,
Gábor srác alig huszonkét évesen jóindulattal,
de jól hallhatóan nevette ötvennégy éves
önmagát;
Örömmel - hogy tisztán és könnyedén a jövőbe lát.
Hát most, mikor ismét szabad vagyok – továbbra is tisztán -
pontosan látom az egymással szemben álló férfit és nőt, ahogyan egy-egy kezüket egymásba csúsztatva tőmondatokat mondva beszélgetnek egymással nyugodtan.
Fentről tekintve a nyugalom és békesség védelme alatt
közölt helyzetem nem múlt- és nem képzeletbeli.
Bár ártalmatlan - de a jelen pecsétjét viseli.
Kemény Gábor – 2015.12.19.