Emily Diclinson – Love XIII (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Március 25 2016 11:24:22

---

V

Jött a Napom – s értem csupán,
zenitre állt a Nyár –
egy Szent él meg – talán ilyet –
ki mennybe’ van ma – már –

---

Teljes hír

---

Emily Diclinson – Love
XIII

There came a Day—at Summer's full,
Entirely for me—
I thought that such—were for the Saints—
Where Resurrections—be—

The Sun—as common—went abroad—
The flowers—accustomed—blew,
As if no soul the solstice passed—
That maketh all things new.

The time was scarce profaned—by speech—
The symbol of a word
Was needless—as at Sacrament—
The Wardrobe—of our Lord—

Each was to each—the sealed church,
Permitted to commune this—time—
Lest we too awkward show—
At “Supper of the Lamb.”

The Hours slid fast—as Hours will—
Clutched tight—by greedy hands—
So—faces on two Decks—look back—
Bound to opposing Lands—

And so when all the time had failed—
Without external sound—
Each—bound the other's Crucifix—
We gave no other Bond—

Sufficient troth—that we shall rise—
Deposed—at length—the Grave—
To that new Marriage—
Justified—through Calvaries of Love!

Emily Dickinson: Szerelem
XIII

Jött a Napom – s értem csupán,
zenitre állt a Nyár –
egy Szent él meg – talán ilyet –
ki mennybe’ van ma – már –

Napom – elűzve – messze’ ment –
tovább – nyílt – sok virág,
egy lelket ölt meg az a nap –
bár új lett a világ.

A pőre szó pogány – dolog -
szent szónál többet mond
mégis ő – hisz’ míg áldozunk –
ruhát az Úr – se hord-

Egy szó csak szó - bezárt szentély,
nekünk hiába mondja – kár -
a „Bárány testéhez” -
nem méltó így egy pár.

Időnk fogyott – Időnk lejárt
fogták - mohó kezek -
hogy – Föld felé mint két - Hajót -
vissza tereljenek –

Végül, hogy mégse sikerült -
egy belső hang nyomán -
egy - más Keresztre ismervén -
békén hagynak ma már –

A Sír üres – feltámadunk –
hidd el – hogy jár – nekünk –
s ez Égi Nászig Szerelmünk –
Keresztútján megyünk!