Rainer Maria Rilke: Sonette en Orpheus-II
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Július 28 2016 05:41:03
H
És mint egy lány úgy kélt és jött elő
lant és dal nászából megtestesülve,
s tisztán fénylő tavasz-leplére dűlve,
s fülembe mélyen ágyat vetve ő.
Teljes hír
Rainer Maria Rilke: Sonette en Orpheus-II
Und fast ein Mädchen wars und ging hervor
aus diesem einigen Glück von Sang und Leier
und glänzte klar durch ihre Frühlingsschleier
und machte sich ein Bett in meinem Ohr.
Und schlief in mir. Und alles war ihr Schlaf.
Die Bäume, die ich je bewundert, diese
fühlbare Ferne, die gefühlte Wiese
und jedes Staunen, das mich selbst betraf.
Sie schlief die Welt. Singender Gott, wie hast
du sie vollendet, daß sie nicht begehrte,
erst wach zu sein? Sieh, sie erstand und schlief.
Wo ist ihr Tod? O, wirst du dies Motiv
erfinden noch, eh sich dein Lied verzehrte?—
Wo sinkt sie hin aus mir?... Ein Mädchen fast....
Rainer Maria Rilke: Orpheuszi szonettek II.
És mint egy lány úgy kélt és jött elő
lant és dal nászából megtestesülve,
s tisztán fénylő tavasz-leplére dűlve,
s fülembe mélyen ágyat vetve ő.
És elaludt. És elaludt minden.
A fa, mit a réten megbabonáztan
néztem, és minden, mit csodának láttam
és megérintve, enyémnek hittem.
Alvó világ ő. Dal Istene, mért
tetted ily széppé, ha most kérnie kell,
hogy ébreszd? Alig lett, s csak alszik ott.
Halott talán? Ó mért szülsz oly dallamot
világra, mely magát így emészti el?
S hogy hagy engem el?...Mint egy lány, úgy kélt…