Emily Dickinson: The Single Hound
XLV
I never told the buried gold
Upon the hill that lies,
I saw the sun, his plunder done,
Crouch low to guard his prize.
He stood as near, as stood you here,
A pace had been between—
Did but a snake bisect the brake,
My life had forfeit been.
That was a wondrous booty,
I hope ’t was honest gained—
Those were the finest ingots
That ever kissed the spade.
Whether to keep the secret—
Whether to reveal—
Whether, while I ponder
Kidd may sudden sail—
Could a Shrewd advise me
We might e’en divide—
Should a Shrewd betray me—
“Atropos” decide!
Emily Dickinson: Kivert Kutya
XLV
Hantolva a rabolt arany
nap által a hegyen,
ő őrködött kincsem fölött,
akkor is csendesen.
Előttem állt, amint te állsz,
lépésnyi tán e táv -
kígyó siklott közénk legott,
s lelkem halálra vállt.
De rám várt e zsákmány,
s tiszta, úgy véltem én -
csókkal ily nemes eret
ásó nem ért el még.
Jó, ha titkom őrzöm -
jó, ha felfedem -
jól kell szárnyak híján
s gyorsan döntenem.
Kígyó szólt, felét add,
hisz' kín lesz e kincs -
kígyó-szó elér majd -
s a "Korcs" nyer megint!