Emlékfoszlányok
Írta: hzsike Dátum: Augusztus 16 2016 20:50:47
V
Fekszem a fűben, s hallgatom
madárhad míves kórusát -
ünnep az érzés, alkalom,
betölti szívem zegzugát.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Emlékfoszlányok
Ezernyi tarka, kis szirom,
röppen a szélben szerteszét,
pilláim lassan felnyitom,
s nézem a lombok erdejét.
Fekszem a fűben, s hallgatom
madárhad míves kórusát -
ünnep az érzés, alkalom,
betölti szívem zegzugát.
Fölöttem felhők - hópuhák -,
takarják most a szép Napot,
szakadtak, mint a rossz ruhák,
résükön részeg fény ragyog.
Magamba szívom lassan a
szénabog édes illatát,
emlékek selymes balzsama -
szeretem ezt a vén tanyát!
Nagyanyám hangját hallgatom;
énekel, közben sül a hús,
savanyúság az asztalon,
kicsi a konyha, páradús.
Nehezen ül le, könnyezik,
szájszéle furcsán megremeg,
engem néz, nyelve könnyeit -
odakinn méhek zöngenek.
Finom vót’? - kérdi, s vén keze
vállam szorítva átölel;
s akinek szó az ékszere,
néma az ajka, úgy felel.
2016.08.16.