A korsóhoz
Vajon mit rejt öled, kedves?
Üvegből vagy, nem titok!
Méhed aranyszínű, nedves,
s benne, amit áhítok!
Hattyúnyakú füled ívét
öt ujjammal illetem,
mohó csókkal rád tapadva
nyelem kedvem, ihletem.
Bárcsak mindég velem lennél
csókos ajkú kedvesem!
Minden óra minden percét,
míg velem vagy, élvezem!
Béke honol otthonunkban,
nem veri fel zaj, vita.
Közénk soha nem áll semmi,
se ármány, se praktika!
...Csak a kútra nem engedlek!
Úgy félek, úgy féltelek!
- Hisz' a szólás korsóját is
az oda-út törte meg!...