AZ ÉN ÖTVENHATOM
Írta: farkas viola Dátum: Október 22 2016 16:49:50
H
Hatvan éves évforduló, muszáj emlékezni,
Ezért a fiatalságba, vissza is kell térni!
Eddig soha nem akartam gondolni a korra,
Pedig akkor tavasz virult, húsz éves koromra.
Teljes hír
AZ ÉN ÖTVENHATOM
Hatvan éves évforduló, muszáj emlékezni,
Ezért a fiatalságba, vissza is kell térni!
Eddig soha nem akartam gondolni a korra,
Pedig akkor tavasz virult, húsz éves koromra.
Miskolci Nemzeti Színház volt a munkahelyem,
Szerepek sokaságától boldogan sírt szemem.
Megjelent a nagy szerelem, ó, mily gyönyörűség,
Nem fogható semmihez sem, benne a mindenség!
Hírek, vészjósló mozgások törték meg a rendet,
Felfokozott nagy félelem szállta meg a népet.
Ami eztán következett nagy hirtelenséggel,
Maga lett a poklok pokla, embertelenséggel!
Mindannyian menekültünk, bujtunk mindenhova,
Csőcselék-járta utcákon, gyilkolások sora.
Börtönből kiszabadultak tomboltak nagy hévvel,
Szörnyűséges rágondolni! Tovább egy lépéssel!
Bejártunk a színházunkba, folytattuk a munkát,
Készültünk a darabokra, erősítve egymást!
Jegyesemmel határoztunk: sürgős házasodás!
Anyakönyvvezető kéne, vele találkozás!
Ily időkben minden zárva, senki sincs a helyén,
Kollégánknak autója volt, ez kész főnyeremény!
Jobbról-balról pufogtattak, mi meg száguldoztunk,
Hejőcsabán véletlenül, hivatalt találtunk!
Színész-kollégánk tanúzott, esketés is megvolt,
Sortűzben vissza Miskolcra! S egy pár, boldog volt!
Albérletben folytathattuk dolgos napjainkat.
Új élet készült születni, vártuk a fiúnkat!
Ezzel be is fejezhetném, nem lett boldog élet!
Viharos háborúságban folytak el az évek.
Férjemet harminc évesen érte el a halál,
Fiam tragikus élete: jó társra nem talál!
Több feleség és öt gyerek, háborús viszonyok,
Hányatott zűrös életek, magányos iszonyok!
Hogy a magam életéről már egy szót sem szóljak,
Minden reménységem elszállt! Vágyam: megnyugodjak!
Nyolcvan felett napjaimat írással töltöm ki,
Megmaradjon gondolatom, s belőlem, valami!
Jéghideg családi kapocs, szinte semmit nem ér,
Mindegyikük külföldön él, magyar nyelven nem ért!
Leírtam az emlékemet, hatvan éve történt,
Az a régi nagy szerelem, kísért gyötrelemként!
Forradalom hatvan éve, nekem így kezdődött.
Eltelt az egész életem, érzem: bevégződött!
Budapest, 2016. október 22.