Az őszülő, sötétbarna lombozat
már avarként lepi el a járdát,
s nem takarja, nem bújtatja el
a kicsi, világoszöld sárkányt.
Behívnám szívesen,
legyen a kedvencem,
olyan szomorúan néz,
hogy megszakad a szívem.
Gyere be, melegedj,
te világoszöld sárkány,
hisz' ablakom alatt,
sajnos, keskeny a párkány.