Madarak trillázását hallgatom élvezettel,
boldog csicsergésükön hosszasan mélázom,
miközben csendes szélmalomharcomat vívom.
Lelkemmel égszínkék fellegekben járok,
testem már csak haloványan pislákol,
irigylem a csiripelők boldogságát.
Nem ilyen életről álmodtam egykor régen,
társammal én is magasan repülni kívántam,
ám lelkem ma zárva, szívem börtön rabja.
A kulcsnak mely nyitja nem tudom rejtekét,
de ha véletlenül valaki megtalálná,
szépen kérem tárja ki cellám ajtaját!
Mert a rab madár még egyszer repülni vágyna,
álmában napsütéses domboldalon jár,
szárnyalna még ám a lelke gúzsba van kötve!