Nézd, hogy szikrázik milliárdnyi gyémánt kristály,
amint megcsillan rajta a nap sugara.
Pajkosan kacarászik, cirógatja fertályt
a havas földet, s zeng a szél hűs zenekara.
Verőfényes mosolyától megolvad a szív,
és a csípős, rideg széltől hánykolódó,
zúzmarából font takaróval fedett mező,
mely magára hagyatott, bús sorsán civódó.
Lassan felébred, varázsos, Csipkerózsika-
álmából a befagyott, szunnyadó természet,
leveti csillám fátylát, melegség járja át,
s aztán a múlt homályába vész az enyészet.