Tóparti éj
Írta: zsuzsu Dátum: Március 16 2008 10:34:04

---

T

Az éj langyos volt, és bársonyos.
Lámpásnak ott volt a telihold,

---

Teljes hír

---

Az éj langyos volt, és bársonyos.
Lámpásnak ott volt a telihold,
Ahogy égi útját járva odafent,
Szépen, lassacskán bandukolt.
A parton ülve néztem a vizet.
Mély volt, és hideg. Félelmetes,
Ahogy mozdult, úgy éreztem él,
Amint lassan dajkálta, a szél.
Az idõ múlt, talán két óra volt.
Tûz nem égett, rég hamvába holt.
Sehol egy hang, madár sem rikolt.
Suttogó sás, hûs vízre ráhajolt.
A tájon, mélységes csend honolt.
Élvezve e csendet elmerengtem,
De az idõ gyorsan múlt felettem,
És a változást észre sem vettem.
Már derengett az ég keleten,
Tündöklõn s narancsvörösen.
S mint amikor izzó lávát
Vajúdnak magukból a hegyek,
A bíborló napkorong távol,
Felemelkedett a látóhatáron
Aranyló hidat vert a tó tükrén,
Itt, közvetlenül én mellettem.
Ráléptem, és láthattam a csodát
Amint ragyogón eljött a reggel.