Nyári emlékek
Írta: thea Dátum: Március 17 2008 05:16:51
T
Oly sok idõ után még mindig remélek.
Fakó a kép, színei már nem élnek.
Teljes hír
Oly sok idõ után még mindig remélek.
Fakó a kép, színei már nem élnek.
Az étel íze, a meleg, a langyos szél
És minden, ami akkor ott tombolt és élt,
Az idõ távlatában elenyészetek.
De agyamban még mindig érzem, emésztem
Arcod, hangod, illatod,
Miden pillantásod, gesztusod,
Minden mozdulatod, minden titkos pillanatod,
Minden, ami ott volt tilosban,
Amit belõled akkor kiloptam.
Hogy volt vajon, ki emlékszik?
Régi a felhõ és régi a szél is.
Régi a zene és lassú tánc,
Hideg a fény és üres a vágy.
Hol volt az ajtó, merre az asztal?
Agytekervényeim cserbenhagytak,
Pillantásaidnak talán már új értelmet adtak,
Szádba talán már hamis szavakat adtak,
S nem emlékszem mégsem,
Hiába próbálom kirakni egészbe
A múlt tükörcserepeit.
Talán csak a hinni akarás
Vezeti közben kezeim.
Talán már nem emlékezni próbálok, csak képzelek,
S minden, mi történt, mostanra csak színes képzelet.
Nem élnek már azok a nyári napok,
Csak bennem, a fejemben,
De hinni akarom, te se feledted,
Hinni akarom, tudod még, ki vagyok,
Nevetésem hallod még berögzült hangomon,
Füledben nevem patakja ismerõsen csobog,
S te is várod, ahogy én, hogy
Egy másik nyáron új életre keljen ez a dolog.
Mondd, hogy szeretsz még,
S ha már nem, valaha szerettél,
Mondd, hogy várod, újra láthass,
S ha már nem, egyszer régen te is vártad,
Mondd, hogy értem sírsz, utánam,
A nap minden nyomorult pillanatában,
S ha már nem is, ha már elfelejtettél,
Egyszer régen még vadul kerestél,
Mond, kérlek, hogy igaz volt a hét minden napja,
Igaz, ami most bennem a lelket tartja,
Mondd, hogy igaz volt, és fáj, hogy vége lett,
S ha már csak sajog, egyszer még égetett!
S ha ebbõl az egészbõl semmi sem igaz,
És hazugság volt minden és hazugság a vigasz,
Az idõ és a távolság ha mégsem old meg mindent,
S ha nincsen -nem is volt- ki a partról odaintsen;
S ami nekem a minden volt, neked csak semmi,
És neked minden megmaradt, nekem csak ennyi,
Mondd, hogy ott voltunk igazán, teljes valónkban,
S ha csak egy percre is, de szerettél valóban!