Egy elveszett kőtáblához
Írta: barnaby Dátum: április 03 2017 06:46:16
Gy.
Énekel a templomi kórus,
szemlesütve állong kint Hórusz,
bár tőle idegen ez a dallam.
Mellé telepedek, hogy halljam,
Teljes hír
Leporolt lélekkel újra, meg újra
haranglábakon kongó ércbe bújva
szendereg a kiáltás.
Meglehet, aki áldást
osztani jött-serényen pislog.
Elfordul, vakul a szemérem,
hullik a garas:kipp-kopp.
Csúcs a torony. Aranyozott-madaras,
ha réz is csupán a szélkakas.
Tűzvész után szaporodnak az imák.
Nyílnak bugyellárisok, duzzadt
perselyek böffentenek kövéren.
Tátognak zsebek, mint éhes libák.
Ájtatosan a "vert sereg"
magához vesz engesztelő imát.
"laudetur jesus christus!"
Nővérem! Értem is is rebegd
majd el, ha megvált a világ!
Orgonasíp szólal zengedezve,
itt-ott néha hamiskás,
de eljut minden szent terembe.
Énekel a templomi kórus,
szemlesütve állong kint Hórusz,
bár tőle idegen ez a dallam.
Mellé telepedek, hogy halljam,
érezzem az áhított rendet,
magamban érlelem a csendet.
Közelebb kerülnék ó, Uram hozzád,
ha hited bennem is ércbe fonnád!
Lennék az Erődnek hirdetője,
nem szórnám(higgy nekem)kincsre, nőre!
Lennék az Igéknek jámbor őre,
vésném a szavaid fába-kőbe,
hogy hirdessék mindig a táblák
égő betűkként tűz-cirádák;
Egy, csak egy fennen az Isten,
ha imádják is ezernyi hitben.
Neveddel az életre ne törjön senki,
glória-fényednél ne keljen ölre menni!
az igaznak billenjen a mérleg nyelve,
az erős, a gyengébbet felemelje.