Tenger Szilárd:Az én hivatásom
Írta: tenger Dátum: Március 19 2008 11:56:55
Hívást kaptam, régi éjjen
Egy kéz hozzám ért,
C
Teljes hír
Mi közöm hozzá?
Hányszor is mondhatnám,
De nem tehetem, nem!
Hisz oly sokan vannak a szenvedõk,
S a vakok, akik vágynak rám!
Ne vigyek nekik reményt?
Hagyjam õket sötétbe?
Én ember vagyok, s nem a végzet
Ki dob, pusztulás ölébe!
Hívást kaptam, régi éjjen
Egy kéz hozzám ért,
S én éreztem, tudtam
Valami véget ért!
Véget ért a régi én,
A megfoghatatlan reám ragyogott,
S üzente fényének erejével,
Ne félj, én itt vagyok!
Szívembe érzést ontott,
Ajkamra mézédes szavakat,
Melyek összedöntik az emberi
Gonoszság szülte falakat!
Mondhatnám, de nem mondom
Közönynek áruló szavait,
Inkább ölelem ezerszer tiszta szívvel,
Leprás emberek kitaszított vágyait!
Ölelem és csókolom,
Megsimogatom arcukat,
Hogy feledni tudják legalább,
Fájdalomban élt harcukat!
Mosolyom adom nékik,
S a szeretetben élõ Reményt,
Hogy õk is lehetnek, s lesznek is,
Csillagok, a Jóistennek kék egén.
Csillagok lesztek, csillagok!
S én? Egy boldog senki,
Ki megvalósította álmát,
EMBER TUDOTT LENNI!