Ágyamban fekve látom a csöndet,
hallom a széthulló színek sikolyát,
érzem, terébe dagad az idõ.
Nyitott ablakszárny mellett vergõdik
zümmögve menve néki a holnap,
s hullik súlytalanul halomba.
Kint nyár van,
meg õsz,
meg tél
és tavasz!
Érpatak, 2007-11-09