ÖRÖKÖS KÉRDÉS
Hogy lehet az, hogy a JÓ harcosa vagyok,
És viszonzás gyanánt, mindig rosszat kapok?
Hogy nem unják meg, egy életen keresztül,
Ily hosszú idővel, gyűlölet is kihűl!
De nem! Az marad, mert azzal született,
Akkor ez korábbi, ki tudja milyen tett.
Karma adóssága is lehet az oka,
De ezt földi ember, nem fejti meg soha!
Csak vezekelni kell egy élet hosszáig,
Míg lejár az idő, a várt megváltásig.
Mily nagy vétek volt az, amelyik ezt szülte?
Hogy az élet részét, ekként tönkretette?
Lelkiismeretem? Kijelentem, tiszta!
Amit csak lehetett, fiúnak megadva!
Diplomáért tanult, kezdéshez a vagyon,
Kezem-lában díját, tisztán odaadom!
Egyedül elértem, nagy munka hajtással,
Még sem gondol senki, anyára, hálával!
Még csak egy jó szó sem jutott az életben,
Ellenségeskedés, az persze, bővében!
Kiderült, jóságom, minden kárba veszett,
Könnyen jött, könnyen ment, híre hamva sem lett!
Majd éveken által, folyton pereskedés
Győzelem! Csalfa szó, elvitte mind és kész!
Családok, unokák, már nem is ismernek,
Csitítom bánatom, már nem is kellenek!
Öregen, betegen, vár a végállomás,
Remélem, odafenn, lesz egy viszontlátás!
Bocsátsátok meg az őszinteségemet,
E fájdalom rágta, egész életemet!
Öröm-pillanatok a színpadon voltak,
És Író Társaim, akik hozzám szóltak,
Bátorítottak. Köszönöm Nektek és az Úrnak!
Budapest, 2018. július 22.