Szeretnék egy másikat,lennék hûséges,
Õrizném fészkem,mint az egek királya,
Nem lenne létemnek bánata,hibája,
S ha egyszer elmenne az a másik sasmadár,
Utána halnék egy nyári éjszakán.
Lennék kutya,játékos kölyök,
Szeretne valaki,míg lassan felnövök.
Utána talán mennék az utcára,
Befogadna tudom egy néni a házába.
Szeretném õt,tudnám,hogy van miért,
S ha egyszer kellene,meghalnék egy emberért.
Lennék tigris,félelmetes,nagyszerû anya,
Feláldoznám éltem másért,ha az élet mostoha,
Ölnék,hogy élhessek,támadnék,ha félek,
Tanítana a vadon,hogy milyen az élet.
Nem szeretnék senkit,nem tartoznék sehova,
Nem hallik soha bús tigris panasza.
Egy nem lennék csak,mi vagyok:Ember.
Ki szeret valakit,igaz szerelemmel,
És mégsem tartozik soha sehova,
Csak dobálja az ár hol ide,hol oda.
Feláldoznám magam,ha tudnám,hogy volna miért,
De egy ember sem hal meg egy másik emberért.