rákot okoz sajnos, nem is oly' sokára!
Süt, bár fölösleges! Nem divat a barna,
egy kis D-vitamin - az meg le van sz**va...
Megállóban ott vár elég régen Goldi.
A buszára vár, mert utál gyalogolni!
Szerelem tüze ég fiatal szívében,
együtt az Úvé-val elemészti éppen.
Sárbogárd fõútja nyílik meg elõtte.
Vitték volna kocsin - de azt már ellõtte...
Szemei tapadnak útnak irányába,
A buszt látná gyorsan, no, de mindhiába!
Akárhogy várja, nincs se híre, se hamva!
Más irányba sincs, de azt nem is akarna...
Arra jön egy öreg, nagykosarú néne,
Kérdezi: - Kislányom! Kukorica kéne?
- Kukorica? Jancsi szereti azt nagyon!
De jó, hogy jött, Néne, én ezt itt nem hagyom!
- Csöve egy ötvenes. Meleg, finom, tejes!
Hidd el, hogy nem sok pénz érte az ötvenes!
Aztán mondjad lyányom, a Jancsi ki neked?
Õ simítja orcád, markolja feneked?
Õ csókolja arcod, nem egyszer, nem százszor,
Hanem megvárja, míg édesanyád rád szól?
Cifra beszéd kéne azt elõsorolni,
A vörös nadrágban mit érezett Jancsi?
- Nem, gonosz mostoha! Lassabban a testtel,
az Élet Vizénél õ az úszómester!
Oda jár fürödni a francia király,
Oda egy belépõ nem csak menõ: Sirály!
Volt, aki vett jegyet, volt aki csak elcsent,
Tündérek csináltak vizespólóversenyt!
Mondta az én Jancsim: - Figyelj rózsám, Goldi,
Itt ám a blúzodat nem kell begombolni!
- Goldika így mesélt az öreg nénének.
Van, hogy hallgatónak jók ezek a vének...
A néne bólintott, érti õ a módit,
Tudta, hogy Goldika nem füllent, se lódít,
Otthagyja a kislány a megálló padján.
Goldika felréved. - Hogy itt hagyott, hagyján,
De a kukorica! Jancsinak mit viszek?
Igaz, van ott konyak, vodka meg triplisec,
Hideg sör is akad - majd böfög a drága -,
Lényeg, hogy mit is rejt a piros nadrágja...
- Szegény, árva Goldi! Nem sejted jövõdet?
Buszok korán mennek, és soha nem jõnek!
Ha rajtuk múlna, hát minden busz itt hagyna...
Az Élet Vizébõl kéne vagy tíz kanna!